Szent játék vagy profán játszadozás - 44. Rész
44. Rész
Nézzük, Parti Nagy Lajos melyik verse képezi Méltató lelkendezésének tárgyát:
Parti Nagy Lajos:
Papírdal
„Toll fut, futol, leszen papírdal,
lapszéle él, húsodba irdal,
lovatlanul lovagi torna,
a tortakésen vércsatorna.
Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,
masé leszel majd papirostól,
s ha lesz, ki pépből kifehérít,
nem verset ír, mint rajtad én itt.
Toll fut, futol, pufog a flaszter,
volt kőolaj, hogy mondja azt el?
kéken, hanyatt, lehengerelve,
volt ősmadár, madár szerelme.
Toll fut, futol, karistolódik,
fehérre fehér rajzolódik,
üres nyomát a nyom megőrzi,
libákon egyszer visszabőrzi.
Toll fut, futol, leszen papírdal,
a margóig se bírja pírral,
a dátumig: ezerkilencszáz…,
utána csönd, tömött lelencház.”
Mielőtt a szóban forgó verset megvizsgálnám, gyorsan össze kell foglalnom, hogy ezt milyen alapon teszem.
Azért nem a korábbi versek esetében szántam erre rá magam, mert esetében aligha lehetett (volna) olyan elvi értékkülönbségekről beszélni, amelyekről itt alighanem csakhamar szó lesz.
Előre bocsátom:
A vers önmagában lehet értékes vagy értéktelen, függetlenül attól, hogy ki a szerzője. A szerző személye a vers értékére, minőségére nézve nem releváns.
- A vers olyan univerzum része, amelyhez szerző, mű és közönség tartozik, és ahol mindhárom egyenlő fontosságú.
Az elemzés szempontjai:
- A vers formakultúrája
- Tartalom és forma viszonya
- Nyelvhasználat
- Képrendszer
- Szemléletesség
- Üzenet
- Aktualitás
- Tradícióhoz, jelenhez, jövőhöz való viszony
- A magyar költészetben elfoglalt hely
Folytatása következik.