Kölcsönhatás
Beküldte seni - 2019, október 18 - 19:13
Mint papírrostba a tinta,
ivódott belém a hangod,
akkor még nem láttam arcod,
de éreztem, lelked tiszta.
Mikor egymáshoz ért testünk,
vággyal, tele szenvedéllyel,
sóhajunk végtelenségbe
lehelte igaz szerelmünk.
Mágnesként tapadt a szívünk,
a nékem hiányzó darab,
és a tiédből mi maradt
egybeforrt, s újjászülettünk.
Kettőből egy. Mondd lehet-e
ennél szebb lüktető dallam?
Akarom, örökké halljam,
s folyton átjárjon melege.
Hozzászólások
hzsike
2019, október 18 - 19:22
Permalink
Kedves Enikő!
Kedves Enikő!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!