Fűzfasípon
Beküldte hubart - 2020, február 7 - 14:41
Szirénem lantja tengerárba hullott,
utánamenni vészes buzgalom,
alantas vágyak hidrakedve dúl ott,
nekem csak fűzfasípon kél dalom.
De mégse fals faricska-sípom hangja,
s nyitott fülekre vágyna már e dal,
szelíd kolomp a mellkasom harangja –
a tengerár vad orgiára vall.
Pokol zajával szembeszáll az ének,
erőtlenül, de mégis boldogan,
ha hódolón a múzsa víg kegyének
az ajkamon ma újra dal fogan.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2020, február 7 - 21:09
Permalink
nagyon tetszett, Feri. :)
nagyon tetszett, Feri. :)
hubart
2020, február 8 - 07:29
Permalink
Örülök neki, kedves Erzsike!
Örülök neki, kedves Erzsike!
lnpeters
2020, február 16 - 12:54
Permalink
Szép, ötletes, rejtett
Szép, ötletes, rejtett jelentésű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)