Ős(z) szonett
Beküldte Kankalin - 2020, szeptember 19 - 12:52
Bolyong az őszi szél a kertek alján,
nyomába rőt levél lohol borúsan;
fakóra vált a napnyaláb, ha túlnan
egy hűs futamra már elúszik, csalfán.
A fák is úgy hajolnak, hogy megérzik,
életük halálba tart, de lesz Tavasz,
mi újra várt csodát csal, derűt fakaszt,
mikor sziromra száll a kedv zenéin.
A Sors ilyen; úgy vesz el és ad nekünk
világnyi pusztulásra puszta létet,
hogy megannyi árnya néha fényre küld,
tüdőt szorít, de újra szít a lélek,
és csak élni kell, csak győzni ott belül,
hol őszbe tűnsz, s talán tavaszba tévedsz.
Hozzászólások
Haász Irén
2020, szeptember 21 - 17:49
Permalink
Elringatott ős(z)i szonetted,
Elringatott ős(z)i szonetted, Szépséges.
Kankalin
2020, szeptember 23 - 21:37
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. :)
Szeretettel: Kankalin
hubart
2020, szeptember 22 - 16:41
Permalink
Nagyon szép szonett,
Nagyon szép szonett, egyszerre van benne a búcsúzó szomorúsága és a majdani tavasz ígérete.
Kankalin
2020, szeptember 30 - 20:17
Permalink
Kdves Feri!
Kedves Feri!
Igen, mindkettőt belszőttem. Általában pozitív zárást teszek a versekhez. Előtte kiírom magamból a nyomasztó dolgokat, a végén pedig nem árt egy kis "fel a fejjel", hogy meglegyen a komfortérzetem. :)
Szeretettel: Kankalin
Csilla
2020, szeptember 23 - 09:04
Permalink
Ősi téma, szép kivitelezés. A
Ősi téma, szép kivitelezés. A megérzik-zenéin rímpár az én fülemnek sután hangzik, ettől függetlenül öröm volt olvasni! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Kankalin
2020, szeptember 23 - 21:42
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Ezt a szonettet hét évvel ezelőtt írtam, magam is változtatnék rajta néhány helyen, de utólag már inkább nem nyúlok hozzá. Inkább arra törekszem, hogy egyre jobbak szülessenek.
Az a rímpár nekem is bántja a fülem. :)
Örülök, hogy jöttél, köszönöm! :)
Szeretettel: Kankalin