Oltalom otthona
Beküldte Toma - 2013, február 9 - 18:18
Szép arám, fényruhád lassan már leveted;
hol a múlt búja fáj, kék patak, erezet
csörgedez szüntelen hetyke két domb között,
ott a szív bús verem mélyére költözött.
Bujdokol benne tán titkos, mély fájdalom,
enyhítse tárt karom, hozzád írt vágydalom.
Benne új érzelem, új remény vív tusát,
ott zenél biztatva új táncok rítusát.
Oltalom otthona, halljam hát szép szavad,
szólalj meg, mert e perc gyöngysora szétszakad.
Hol a vágy szurdoka lopva rejt éjszakát,
barlangod mélyében ott lelnék én hazát.
Cikkek:
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, július 28 - 20:23
Permalink
Gyönyörű....
Gyönyörű....
hzsike
2013, július 29 - 10:46
Permalink
Gyönyörűség volt újra
Gyönyörűség volt újra olvasni. :) Méltó helye van a címlapon.
Szeretettel:Zsike:)
barnaby
2013, július 30 - 15:41
Permalink
Nagyon szép vers, érzéki lágy
Nagyon szép vers, érzéki lágy líra...gratulálok:B:)
hubart
2013, július 31 - 11:34
Permalink
Kedves Sea, Zsike, Barnaby,
Kedves Sea, Zsike, Barnaby, köszönöm szépen méltató szavaitokat! :)