Ötödik évszak a szeretet

Beküldte hubart - 2013, november 15 - 16:39

Legszebb évszak, de nem tavasz,
nem nyár, sem ősz, s nem tél havaz -
vagy perzsel tájat odakint,
gyönyört okoz bent, soha kínt!

Bármikor, bárhol ott lehet,
vele, velem, vagy pont veled,
kacérkodik, óvón figyel,
de érte folyton tenni kell.

Valahol itt van legbelül,
de trónusán nem ember ül;
megvenni pénzért nem lehet
az illatát, s azt a szelet

amely vihart sosem kavart,
s nem dúlt vizet, száraz avart.
Magamba szívom: oxigén,
vagy szent ima, mely szól igén.

Sebre ad enyhet, lelki írt,
könnyeit törli el, ki sírt.
Ha felhők fedik az eget,
napfényt hoz, puha meleget.

Szívem fészkében nevelem,
dédelgetni őt: szerelem.
De ott, hol gyűlölet kaszál,
nem marad, gyorsan tovaszáll.

A test gyertyája sírva ég,
úgy szeretnénk, ha nyílna még
Fénykapunk, rajta fényt kapunk:
legszebb, imádott évszakunk.

2013. nov. 15.

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, november 15 - 17:03

 Teremtő !! Micsoda "alapos", takaros, nem mindennapi, klassz vers! Játszik a szívünkkel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2013, november 15 - 20:32

Köszönöm szépen, kedves Kata! :)

hzsike képe

hzsike

2013, november 15 - 18:14

Gyönyörű vers, és milyen igaz is minden sora! Létrehoztál, egy ötödik évszakot! :)  Azért érintett meg nagyon, mert éppen most lett kész (még egy pici simi kell azért) a Honnan jöhettünk c. versem (a cím se végleges még) és éppen ez a központi témája, a szeretet. A szeretet, ami híd lehet, és midenre gyógyír... :)

Szeretettel olvastam nagyon szép versedet, kedves Feri. Gratulálok!

Öröm volt itt lenni.

Zsike :)

hubart képe

hubart

2013, november 15 - 20:49

Öröm olvasni hozzászólásodat, kedves Zsike. A címen én is sokat töprengtem, mert bár hamar beugrott ez az ötlet, féltem, hogy sokan nem fogják érteni, hogy a szeretet mi módon lehet évszak, hiszen éppen az a fő jellemzője, hogy nem kötődik időhöz. Amiért mégis ragaszkodom hozzá, annak az az oka, hogy korunk emberének egyre kevesebb ideje van az egymás iránti figyelmersségre, önzetlen szeretetre, és ez a nemes érzés elsősorban különböző ünnepi alkalmakhoz kötődő ajándékozásban nyilvánul meg (születésnap, névnak, húsvét, karácsony). Olyankor jutnak eszünkbe ilyen irányú mulasztásaink, és üzletben, piacon leperkált összegekben mérhető a lelkiismeretfurdalásunkkal való elszámolás. Ily módon lesz a szeretetből egyénreszabott mozgóévszak. Sajnos. De még ez is több a szeretteink iránti figyelmesség teljes hiányánál.

Köszönöm kedves méltató szavaidat! :)

stapi

2013, november 20 - 05:20

Mivel Te magad írtad le a hiányosságát - ha úgy tetszik hibáját - a versednek, csak annyit fűznék hozzá, hogy pár sorban érinthetted volna a hosszát ennek az évszaknak. Nevezetesen, hogy egész évben tart - kellene, hogy tartson. Biztos meg tudod/tudnád oldani. Egyébként pedig garatulálok precíz és választékos soraidhoz!

hubart képe

hubart

2013, november 20 - 08:22

Hát igen, az igény jogos. De éppen ez az a bizonytalansági tényező, ami egyénfüggő. Kinél hosszabb, kinél rövidebb, ez az évszak, ez elsősorban rajtunk múlik. Technikailag meg lehet írni, de nem vagyok biztos benne, hogy szükséges-e, vagy pedig csak a verset nyújtaná. Hadd fogalmazza meg mindenki saját maga számára a konzekvenciát, miután a tükörbe nézett. Köszönöm olvasásodat, és együttgondolkozásodat, kedves István.  :)

barnaby képe

barnaby

2013, november 15 - 18:54

Ehhez nincs mit hozzáfűzni, remek gondolat, még remekebb formába öntve.Csak gratulálni tudok versedhez.Örömmel olvastam és szeretettel:B:)

hubart képe

hubart

2013, november 15 - 20:50

Kedves Barna, örülök, hogy itt jártál, köszönöm méltató szavaidat!

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, november 16 - 08:53

Meghatóan szép vers és gondolatok, gratulálok!

hubart képe

hubart

2013, november 16 - 20:21

Köszönöm szépen, kedves Sea! :)