Harang kondul
(Az érmihályfalvi öregharag legendája)
Harang kondult jajjal fent a fatoronyban,
amikor egy napon a pap félreverte,
látta, már a házak nádfedele lobban,
menekül a jó nép, futva széled szerte.
A török portyázott a lápos vidéken,
ember, barom bánta, meg az üszkös kertek,
más kincse e tájnak úgy sem volt már régen,
itt ahol a vésznek szelei sepertek.
Nádas rejtekében remegett a szegény,
ott várta, hogy múljon el a tüzzegernye,
könnyein át nézte, ahogy Isten egén,
mint forró sötét hó repül szét a pernye.
Dőlt a templomtorony, üszök lett és korom,
harangja legurult az Ér mocsarába,
nem látta a pogány sűrű füstön, poron,
pedig elvonulva ott tiport a lába.
Éjbe fulladt a völgy, jelezve, hogy vége!
A parázs még izzott, némán nézte a Hold;
csak a szél zokogott, nyögött eresztéke,
a sűrű nádason gyászos béke honolt.
Vadmadártojáson verte el az éhét,
s napokig nádkévén hált a riadt tábor,
szomjában posványra hasalt, görnyedt kétrét,
míg egyszer meglepte egy friss nyári zápor.
Patinás vén öble hordalékkal telve,
békák menedéke a sárba hullt harang,
most iszapfogságból szabadult a nyelve,
s mint egy égi jelre, halld: megkondult a hang!
Zúgó, mély bongása adott erőt, hitet,
istentagadónak is eljött megtérte,
újból szántott-vetett, templomot épített,
mivel élni akart, hát buzgón tett érte.
Harang kondul ma is fenn a nagy toronyban,
átvészelte immár ötszázhúsz év gondját,
zengő ritmusára hívők szíve dobban,
hangjában az ősök élő szava bong át.
2014. jan. 2.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 3 - 12:46
Permalink
Nagyon-nagyon szép lett,
Nagyon-nagyon szép lett, gratulálok hozzá!
hubart
2014, január 3 - 19:24
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Sea!
Köszönöm szépen, kedves Sea! :)
lnpeters
2014, január 3 - 13:15
Permalink
Szép, helyenként balladás
Szép, helyenként balladás hangulatú legenda míves felező tizenkettesekben. Szükségünk van jelképekre, és figyelnünk kell a harang szavára.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2014, január 3 - 19:29
Permalink
Epikai jellege miatt szólalt
Epikai jellege miatt szólalt meg bennem így ez a hömpölygő lüktetés, és fontolgattam a balladát, mint műfajt, aztán valami azt sugallta, hogy ide pozitív végkicsengés kívánkozik. Köszönöm szépen a hozzászólásodat, örülök, hogy tetszik. :)
Mysty Kata
2014, január 3 - 14:36
Permalink
Nagy élmény volt a
Nagy élmény volt a költemény, harangszóba önteném!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2014, január 3 - 19:31
Permalink
Örülök, hogy tetszett, kedves
Örülök, hogy tetszett, kedves Kata! :)
Nagygyörgy Erzsébet
2014, január 3 - 18:34
Permalink
Kedves Feri! Nagyon szép,
Kedves Feri!
Nagyon szép, tetszett.
Szeretettel Erzsike
hubart
2014, január 3 - 19:32
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike! :)
barnaby
2014, január 4 - 21:16
Permalink
Nagyon szép vers, történet,
Nagyon szép vers, történet, emlékezés...gratulálok Feri.Ma már a második "harangszós"verset olvastam.Van nekem is egy harangról szóló versem, lehet megosztom veletek.Üdv.:B:)
hubart
2014, január 5 - 09:06
Permalink
Köszönöm, kedves Barna. A
Köszönöm, kedves Barna. A harang hangszer, hírközlő eszköz, és szakrális tárgy is egyben, és mint olyan, erős szimbolikai értékkel bír, nem véletlen az, hogy a művészetben, de akár a köznyelvben is személyi jogokkal ruházzák fel (pl. " a toronyban három harang lakik"). Várom a harangos versedet! :)