Fekete hóesés - XLII.

NEGYVENKETTEDIK RÉSZ

Ebben rejlik a gyilkossági terv legnagyobb gyengéje. Kiküszöbölni nem lehet. Hallatlanul nagy veszéllyel jár. Bármelyik pillanatban a tettesek bukását okozhatja. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy időben korlátozott volna, hiszen akár évekkel később is elgondolkodhat rajta a szemtanúk bármelyike. Ki is látta az állítólagos vadkant?

Kivédeni nem lehet, de fel lehet rá készülni, és Zrínyi gyilkosai fel is készültek. Az alábbiakban láthatjuk, miféle módon.

A következményekkel szemben csak egy védelem van: a felszívódás. Minden korok gyilkosainak, gazembereinek legfőbb reménysége. A gaztett után messzire távozni, megváltozni, új alakban élni tovább. Soha többé nem élhetnek nyugodtan. Mindig fel kell készülniük rá, hogy lehet valaki, aki szisztematikusan keresi a tetteseket.

Ez azonban minden gyilkosságra egyaránt vonatkozik. A mostani merénylet alapkérdése az volt, miképpen kerülik el, hogy a vadkan meséje azonnal megkérdőjeleződjön.

Kézenfekvő a megoldás: előbb hivatkozni kell a vadkanra, utána azonban tüstént el is kell róla terelniük a figyelmet. Nem érdekük, hogy bárki is vizsgálni akarja a vadkan nyomait.

Látszólag fából vaskarika, pedig igazából nem is nehéz. Mire terelhetik a figyelmet a vadkanról?

Valami sokkal fontosabbra. Zrínyi halálára.

Eleve sokkot és zűrzavart akartak előidézni. Aligha volt más választásuk. Ennek fényében nézzük meg újra, mi is lehetett a tervük.

• Gyorsan meggyilkolni Zrínyit.

A merénylet konkrét végrehajtásáról már beszéltem. A gyilkosságot lőfegyverrel hajtották végre, alaposan felkészültek rá.

• Azt a látszatot kelteni, hogy a bán halálát egy vadkan támadása okozta.

Ez már sokkal nehezebben megvalósítható elképzelés, de erre is felkészültek. Talán hónapokkal korábban kitervelték. Feltehetően rendelkeztek valamilyen eszközzel, amelyet erre az alkalomra vásároltak, vagy csináltattak. Fűrészes, fogazott élő, különleges formájú, borotvaéles, de kis méretű, a ruházatban könnyen elrejthető vágófegyverről lehet szó. Talán nem is egyről. A használatára felkészültek.

Maglianiról még azt is el tudom képzelni, hogy gyakorolta az eszköz használatát. Talán állatokon, de az sem lehetetlen, hogy emberen. Halálra ítélt, nyomorult rabokon. A megbízó eléggé magas állásban lehetett ahhoz, hogy ezt a számára lehetővé tegye. A barokk sok szempontból igen brutális korszak volt, vallásháborúk, boszorkányüldözések, tortúra időszaka.

Lehetett éppenséggel Paka is az eszköz kezelője. Vadász volt a foglalkozása, járatosnak kellett lennie a fegyverek kezelésében, hozzászokhatott az állatok elejtéséhez, nyúzásához, feltrancsírozásához. Lehet, hogy mesterien bánt a késsel.

Semmit sem tudunk Paka előéletéről. Akár török renegát is lehetett. Zrínyi környezetében bőven akadtak ilyenek, némelyik tisztje is az volt. Egyikük, Kiss Farkas hadnagy éppen az elmúlt háború egyik lovassági összecsapásában esett el.

Kiss Farkast gyermekkorában Magyarországról rabolták el, és janicsárnak nevelték. Nem tudták azonban vele elfeledtetni a hazáját, elhagyta a törökök és Zrínyi Miklós kiváló lovassági tisztje lett.

Éppenséggel Paka is mondhatta ezt.

Semmit sem tudunk róla, miképpen került Zrínyi szolgálatába. Arról sem, hány éves lehetett, mióta szolgált uradalmi vadászként.

• A gyilkosság után minél hamarabb elterelni a figyelmet a nem létező vadkanról.

A gyilkosok előre tudták, hogy ez a legnehezebb feladatuk. Úgy kell a figyelmet valami másra terelniük, hogy ő maguk gyanúba ne kerülhessenek.

A feladatnak több szintje is van.

Láttuk, hogy középtávon ezt Magliani oldotta meg. Nem volt túlságosan korrekt a tettestársához. Paka helyzetét még abban az esetben is teljesen aláaknázta, ha senkinek eszébe se jutna, hogy a vadász lehetett Zrínyi egyik gyilkosa.

Rövidtávon semmi egyébre nem tudták terelni a figyelmet, mint Zrínyi halálára. Sőt, ezt kellett tenniük, ez volt az egyetlen esélyük a sikerre. Sajnos a gonosztevők ezt a feladatot meglehetősen jól oldották meg.

Úgy gondolom, ez volt a merénylet sikerének talán legnagyobb titka.

Folytatása következik.