Rosszkedvűen csorgó idő

Csak a szél susog köröttem, hallgatás
most a világom, vak, fénytelen ég,
tehetetlen semmiben kapaszkodás,
rosszkedvűn csorgó idő, szürkeség,
bennem egy hitvány-hit, dac-büszkeség,
bár rádöbbentem, és lelkemben érzem,
bűnné vált a cinikus vétkesség,
fényre vágytam, aztán az értelem
vágott szájon, rossz ízű a vérem,
csókod sem égeti már a szám, rég volt,
karod nyoma foszlott rólam, letéptem,
most bőrömmel vidd el, legyek vérfolt,
mit undorral törölsz le magadról,
de neked is fáj - búcsú az álmoktól.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Kedves Imre, sokallom a ragrímeket ,  ság-séget, igazán a rég volt-vérfolt tetszik benne. Nekem ezek húzzák le az amúgy jó tartalmú, formájú szonettet...

Kedves Ircsi....

Igazad van, valóban szép számú a rag- és képzős rím. Valahogy a szonettnél mintha megengedőbb lenne a verselés, de lehet én érzem ezt rosszul.

Köszönöm, hogy olvastál.

Üdv

Imre

barnaby képe

Nem zavaróak a ragrímek, mert beleolvadnak a szövegbe,"átfűzik" a gondolatokat...tetszik a vers, gratulálok Imre:B:)

Köszönöm Barna....de valahol bizony igaza van Ircsinek....dehát három éve nekem a szonett még csak 11-es sorokat jelentett mindössze...majd szépen megtanulom ezt is...de ez nem tisztán szonett...valami "köztes".....

köszönöm, hogy olvastál..:)

Kedves Imre!

Nekem nem tisztem versed elemezgetése. Első olvasatra megnyerte tetszésemet!

Üdv: Maria

Kedves Marika.....nem is kell egy verset elemezni...arra ott vannak a kritikusok......egy "vers"' vagy át tudja adni az írója érzéseit és lelkét...vagy nem....utóbbi esetben nem számít semmit a verstan sem......

köszönöm, hogy olvastál...:)