Csontomig hatolt

Beküldte hzsike - 2014, április 4 - 11:37
H.Gábor Erzsébet
Csontomig hatolt
 
Ó, mennyit fáztam didergő éjeken,
csontomig hatolt a kín, a fagy, 
és mindig csak téged hívtalak,
áhítva csókod, vágyaktól részegen.
 
Szívemben jajongva sírt a fájdalom,
sátrat vert nálam az árvaság 
- lomb nélkül mit ér a száraz ág -,
dermedten feküdt a csend az ágyamon.
 
Reméltelek még - a semmi fájt nagyon,
úgy szeretted ezt a kis szobát,
s szökni hagytad édes illatát.
Melegre vágytam, és jött az „irgalom”-
hiányod pokla fűt, ég a vállamon.
 

 

 

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna képe

Szepesi Zsuzsanna

2014, április 4 - 22:54

Gratulálok, kedves Zsike! Ölelkező rímeid is az ölelő karok hiányát erősítik!

Szepesi Zsuzsanna

hzsike képe

hzsike

2014, április 5 - 10:37

Köszönöm szépen, kedves Zsuzsa!

Nagyon szeretem az ölelkező rímeket, meg az ölelő karokat is! :) Szerencsére egyikből sincs "hiány".  :)

Viszont a versben, valóban segít az érzés kifejezésében, megerősítésében ez a rímforma..

Köszönöm, hogy eljöttél. :)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, április 5 - 21:59

 Ez is meghatottságig szép....Szeretettel GRT:!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2014, április 6 - 10:18

Köszönöm szépen, drága Katám! Örülök, hogy elolvastad ezt is. Ölellek, szeretettel: Zsike :)

hubart képe

hubart

2014, április 6 - 10:04

Gyönyörű szép vágyversedhez szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

hzsike

2014, április 6 - 10:23

Köszönöm szépen, a kedves szavaidat, Feri. Szeretettel fogadlak mindig. Zsike :)

hzsike képe

hzsike

2014, április 6 - 19:45

Nagyon szépen köszönöm, kedves Joe. Örülök, hogy szépnek találod a verset.

Szeretettel fogadtalak itt is:Zsike :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, április 6 - 14:15

Kedves Zsikém, hogy versed szép, az nem is kérdéses. Engem megmosolyogtatott a kettősség, vagy inkább az ellentmondás a végén. A melegítő hiánya melegít...:)))) Ez a kis csavar külön aranyos benne...

hzsike képe

hzsike

2014, április 6 - 19:52

Igen, abszolút így igaz, Irénkém!  A hiánynak az égető, pokoli tüze lett az idézőjelbe tett, és úgy is értendő "irgalom".  

Melegre vágytál? Hát itt van, megkaptad!!!  :) Az "melegít", ami nincs, annak a fájdalmas, égető érzése...

Ezzel a fura  ellentmondással és nem véletlenül a vers "fura" szerkezetével (lásd utolsó vszak.) szerettem volna kihangsúlyozni, kiemelni a lényeget.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad.

Ölellek.Zsike  :)