Estmagány

Mysty Kata
Estmagány
 
Kóborol az estmagány,
ő most egy füttyös vagány,
léptein jókedv hevül,
"szabadságán" jót derül.
 
Nincsen egyedül, ballag
a hold lelkesül, halkan...
Elkíséri, fel is kéri,
egy körtánccal be is éri.

 Kutya se ugatja, várja,
 szóljon már valahára!
 De csak őhozzá, - végre,
 hűség-mesébe érve...
 
 Megugatja tán a kutya?!
Mindegy csak hozzá szólna!
- Emberi szót, betéve..
Egy hűség-mesét! Kérem!
 
Édesen, kedves szót,

bátor, életre hívót,
'mi sötétséget oszlat,
és az , keblére vonhat.