Keményedő szívvel
Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2014, április 10 - 09:55
Vége van egy fárasztó, hosszú napnak: a csendben
megpihenő szív most újra a múltban jár.
Halkan dobban, fájdalmában rejti magány, míg
lassan megfojtja vastagodó kérge.
Hozzászólások
hzsike
2014, április 10 - 11:42
Permalink
Az ember olykor elmereng a
Az ember olykor elmereng a múlton, az emlékeit felidézve. Ezt most Te, nagyon szépen, érezhetően tetted, fogalmaztad meg, kedves Zsuzsa.
Szeretettel olvastam:Zsike :)
Mysty Kata
2014, április 10 - 14:55
Permalink
Dióhéjban a veleje!! Velős
Dióhéjban a veleje!! Velős és erős Zsuzsám!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Szepesi Zsuzsanna
2014, április 10 - 23:32
Permalink
Köszönöm, hogy olvastatok.
Köszönöm, hogy olvastatok. Bíztam benne, hogy az időmérték nem veszi el a lényeget!
Szepesi Zsuzsanna