Híd a végtelenbe

(Kép: Fodor Ilona)

 

Összegyűrt híd a folyó.
Lopott fényeket gyűjtő
ködös, part menti árnyak
emelnek gátat az álmos,
hullámokon settenkedő
lágy csillogásnak.

Magányos fa bámulja
tükrében sebei mögött
örvénylő felhők lassú táncát.
Lomhán mozdulnak az ágak,
talán az est és alkonyat
új nászát várják.

Talányos hang a csend,
elszalad néha, majd visszatér.
A víz titkon az időt méri,
csobogása elfojtott dallam,
igéző suttogása már
az éjt idézi.

Hozzászólások

lnpeters képe

Ez megkapóan szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Szepesi Zsuzsanna képe

Gratulálok szép versedhez!

Szepesi Zsuzsanna

M. Karácsonyi Bea képe

Szeretem ezt a verset.

Kedves Miklós!

Köszönöm! Ezt a verset egy kedves barátom festménye ihlette.

Horváth Lajos

Kedves Zsuzsanna!

Köszönöm, örülök, hogy tetszik!

Horváth Lajos

Kedves Sea!

Örülök, hogy tetszik! Elküldöm Neked a képet, ami alapján írtam.:)

lewis

hzsike képe

Csodaszép képek, csodaszép vers! :)

Örömmel olvastam:Zsike :)

Szia Zsike!

Örülök hogy tetszik, és hogy itt jártál!!

Lajos

Haász Irén képe

Tetszettek képeid, érdekesen magányos, kissé szomorkás hangulatúak, erre utalnak a jelzőid is. Szívesen méláztam rajta.

Kedves Irén!

Ezt a verset egy festmény alapján írtam, ilyen hangulatot keltett bennem.

Köszönöm szépen!

 

M. Karácsonyi Bea képe

És most már a festmény is látható, nem tudom, így megfelel-e?

Tökéletes!:)

Köszönöm!