Állj meg vándor

Állj meg vándor, itt, e sírnál,
De ne hullajts könnyeket,
Mert aki e sírba leszállt,
Békességben szendereg.

Nem bántja őt most már senki,
Nincs öröme, bánata,
Mindenkinek el kell menni,
Ha eljő az alkonya.

Sirasd azt, ki eltemette,
Kinek fáj a hiánya
És az, aki úgy szerette,
Már sehol sem találja.

Nem hallhatja kedves hangját,
Nincs, ki megsimogassa,
Megértené minden baját,
Mindig megvigasztalja.

Inkább mégse, őt se sirasd,
Mert ha néki  tényleg fáj,
Könnyeitől várva vigaszt   
Tudja, miért sírdogál.