ÉRZÉSEK

A kezdet...

Pirkadatnyi csönd, álmos ébredéssel harmat.
Bizsergető életimádatban, létezések.
Szerelemösztön. Tanulni akarom e csendet,
s nyugalmat. Burkolózni reggel-ruhába,
lecsorduló langy-ölű napfényreménnyel.
  Szilaj vadsággal békítő ösztön, léleknek balzsam.

zenit...

Extázisba hevült napom, magfúzió-ragyogás,
felszippant tengert, morajló óceánt.
Csontra aszalva szárít, sófehér délibáb.
 Lusta oroszlánt kerget árnyas bokrok alá.
Buján burjánzik a dzsungel-éltető fotoszintézis,
 délidő. Valahol egy vadász vár, míg prédája legelészik...

Nadír...

  Haloványodik az esti fény is, még ne reméld,
hogy napod csendesen véget ért.
Küzdened kell az éji álomlidércekkel,
hogy elcsituljanak benned napod hullámai.
Simuljanak csak, simogassanak és érezd:
ma is megtettél mindent a holnapért...