Újjászületés

Kedvesem. Látod, mily fehér a táj?
Még tombol a kőszívű, morcos tél,
a vén Apó, állán öles szakáll;
meg-megrázza, lengeti fagyos szél,
 
pille hull belőle, pihe-puha,
bársony szőnyeg terül jó vastagon.
De nézd, a távolban váltóruha
vonja be ősi testét gazdagon.
 
Begubózik, és magába roskad,
lassan álomra hajtja bús fejét.
Majd napok, hetek harangja kongat,
s új dala új életről mond mesét.
 
Nézd, újjá lett az a kemény öreg,
lágyan lengi a kék eget. Csodás
tündér int feléd, fején zöld föveg,
s vadvirágos éneket dudorász.
 
2011. február 21.