Őszi dal

 

Egy táncot még! – kérte a rózsa,
és a kék dongó kelyhére szállt.
E tánccal hölgyének adósa,
mielőtt lekérné a halál.

Egy csókot még! – kérte a dongó,
míg az ősz halkan halált lehelt.
A rózsa, a szélben haldokló,
egy utolsó méz-csókkal felelt.

A rózsa szép álomba ájult.
A dongó az ég kelyhébe szállt.
A nap könnye mézként aláhullt,
arany lombokra lágy fény szitált.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Gratulálok itt is ,szerkesztőtársaim nevében is, nagyszerű alkotásodhoz!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Kata!

Köszönöm szépen a méltató szavakat! Megtisztelsz velük.

Üdv: Tibor

lnpeters képe

Szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

barnaby képe

Nagyon szép gondolat és vers...jó volt olvasni e szépséget.Gratulálok:B:)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kobzos!

Nekem is tetszik, hangulata van.

Szeretettel Dyona

Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat, a tetszésnyilvánításokat!

Üdv: Tibor

Tetszett ez a mini ballada.:) Gratulálok!

Köszönöm, örülök, hogy tetszett!