Őszi szőttes
Beküldte Metta - 2019, szeptember 19 - 12:13
Halkan osont a fák között,
a csendben avar zizegett,
aludt a nyár, nem tündökölt,
nyomában az ősz sietett.
Aranyló színeket festett,
sárga, és meleg ragyogást,
vörös szőnyege csak terjedt,
nyugalom szállt, nem tombolás.
Rőt levelek hulló nesze,
a hűvös szélben zokogás,
és ahol ezüst köd lebeg,
könnyekbe fojtja mosolyát.
Imádom az őszi erdőt,
a bronzos-barna csillogást,
narancssárgán díszlő lejtőt,
párát lehelő ingoványt.
A hárs, a tölgy is alszik már,
dér csillan sápadt levélen,
reményt ígér a napsugár,
búcsút int tücsökzenének.
Egyre hull a sok-sok levél,
varázslatos tarka szőttes,
foltjaikon eső zenél,
bölcsője az új jövőnek.
Hozzászólások
Csilla
2019, szeptember 19 - 12:13
Permalink
Kedves Margit!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Metta
2019, szeptember 23 - 14:09
Permalink
Köszönöm szépen,kedves Csilla
Köszönöm szépen,kedves Csilla!