A győztes kövei

Éjjeli utakon titkok árnya nő,
rémeket riasztva kong a macskakő.
Monolit magányod biztatóra vár,
válladon az idő, huhogó madár.

Lábad alól régen kiporlott a Föld,
mögötted árnyékod liheg, nyelvet ölt.
Győztesként tán egyszer dicsőség övez,
de ha az idő nyer, a sors megkövez

Ébred már a világ, jő a virradat,
nap vakuja villan, boldog pillanat!
De nincs virágfüzér zászlós falakon,
hiába ért véget a nagy marathon.

Ne várd, hogy vállára emeljen a nép,
továbbpörög a film, változik a kép.
Pirruszi győzelem, te tudod csupán…
Meg talán egy kő, majd, sok idő után.