A múlt kincsei

A múlt poros tárházában
szép kincseim kutatom,
nem találom már a mában,
szétszórtam tán utamon.

Emléked csak halvány fényfolt,
- az idő rossz cimbora -
megölte már ami szép volt
sorsunk hitvány fintora.

Bennem még él az a tavasz,
de az édes, halk szavak,
mit szétfújt a szél, a ravasz,
avar alatt alszanak.

Éjjel, hogyha jő az álom,
vágyam hozzád hajt talán,
és ha szíved megtalálom,
zörgetek az ajtaján.