A világ

Kétségbeesetten
zúgnak fel az imák,
ahogy az emberek alatt
szétszakad a világ,
ahogy eltépett csonkjain
a beszennyezett földnek
összeomlanak
a hegyek és a völgyek.
Üvöltve rohanunk
az őrülettel táncban,
s mégis csak fekszünk
elgyengülten,láncban.
Sírva nézzük aztán,
hogy eloltod a napot,
hisz ócska festmény voltunk,
s Te eltépted a lapot.