Apám

Magam előtt látom eres, nagy kezét,
amellyel a borjú combját vágta szét.
Bütykös ujján gyűrűt soha nem viselt,
szőlőt metszett, kapált, fél disznót cipelt.

Családját becsülte, tisztelt másokat,
üdülni sosem járt, ám látott sokat.
Hurcolták vad harcba hét határon át,
lőporfüstöt szagolt, Sztálin-orgonát.

Szorgalmas volt ő, és mindig egyenes,
így ismerte egykor meg a Dienes.*
Kerülte a kocsmát, mértékkel ivott,
ritkán káromkodott, de nem volt bigott.

Várta a magyarok igaz istenét,
a nótát kedvelte, nem a beatzenét.
Oly szívesen regélt régi dolgokat,
mai napig kísér egy-egy gondolat.

Sírodnál megállok, édes jó apám,
elmerengve régi meséd igazán…
Virágot nem hoztam, most sem, én, konok,
áldott emlékedből koszorút fonok.

*Dienes - városrész Érmihályfalván, ahol apám lakott egykor