Aranykarikák

 

Szívemben csendülő aranykarikák
Szívemben halálízű éjek nyoma
Szívemben szunnyadó táltos paripák
Szívemben holt szirmok örök bársonya

Fiatal voltam még, lázas és szegény
Nem tudtam, ki vagyok, de szerettelek
A szeretet mellé a hit és remény
Szegődött hű társul a vágyak helyett

Én messze elhagytam már minden lomot
Álmaim Isten csendjétől csendesek
Magadból emeltél bennem templomot
Hol lélekharangvirágok csengenek

Szívemben csendülő aranykarikák
Szívemben holt szirmok örök bársonya
Szívemben szunnyadó táltos paripák
Szívemben a hűség erődtemploma

Hozzászólások

Kedves Kobzos,

Gratulálok, szép versed elfoglalta helyét a Parnasszuson.

További eredményes alkotást kivánva

Toma


Köszönöm!