Augusztus végén...

egyre korábban
ébrednek a csillagok,
lopva tűnik el a fény,
mint a kifosztott remény;

a bágyadó Nap
vékonyodó sugarán
dideregve lép a nyár,
elhallgatott sok madár;

a sudár lombban
őszi szél dudorászgat,
rezgő, fonnyadt falevél
a magasból útra kél,

keringve lejti
korai búcsútáncát,
majd a fű közt tavaszig
hosszú őszről álmodik.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Zsuzsa, a szerkesztőség nevében gratulálok a vershez.

Szepesi Zsuzsanna képe

Kedves Sea!

Köszönöm szépen.

Szepesi Zsuzsanna

barnaby képe

Bizony-bizony , augusztus végén a hangulat is lelombozó...ahogy múlik a nyár, az emberben is furcsa érzések támadnak...szomorúság, melankolia, fájdalom...Gratulálok, remekül átjött versedből ez a hangulat...Üdvözöllek:B:)

Schvalm Rózsa képe

Szép a versed kedves Zsuzsa.

Szeretettel gratulálok! Rózsa