Az asszony

Filmdráma? Valós élet az,
amelynek híre lelkemig hatol,
s amit most soraimból összeraksz,
valakivel történt és valahol.

Igaz mese. Az asszony élő hős:
a boldogságát vihar kapta föl,
e hosszú úton régen elveszett,
talán nem is volt. Bú volt kezdettől.

A férj nem él, gyilkolt az alkohol,
de még jobban a gyáva akarat...
A nő folyton kerekes széket tol,
mellyel egy furcsa férfi-hang szalad.

Fia vonít, szelídített sakál,
Dadog, inni kér zuhanó keze.
Kedvelt gépén, szkájpon kommunikál,
de lépte nincs egyetlen – nélküle.

És ekkor jön egy férfi, amikor
már-már minden élet-remény kihalt
körülötte, társ bánat-világból,
csónakuk várta ígéretes part.

Apja helyett türelmes jó apát
kapott a vígan vigyorgó fiú,
ki mellett felcsillant a boldogság:
ismét lehetett büszke és hiú.

Egy őszi köd mégis mindent elnyelt:
a betegség fél lábába került
annak, aki ügyesen megszerelt
mindent, ami feledésbe merült.

A két tolószék majdnem ütközik,
Hisz nem nagyobb a kopott, régi ház,
És mégis erőt ad neki a hit,
Hogy három élet így, együtt tanyáz.

De jön a hír este monitoron:
az orvos késsel teremt új vigaszt,
a kéz zenélhet, ám műlábakon
a néhány csonka életév riaszt.

Ó, hányszor próbáltunk a húrokból
varázsolni szép, derűs dallamot,
vigadt sok sátor, fogyott hús, a bor!...
Sok hangos kép már ócska, szaggatott...

Az asszony mégsem sír, dolgát teszi,
még rá nagyon sok élő dráma vár.
Boldogtalanságát sors rendezi,
s küzdelmét ismert isteni határ.