Az én tavaszom

Minden évben vártam a tavaszt,
majd egy szép virágból rám nevet.
Asztalunkon hófehér damaszt,
csendesen a vacsorát eszed.

Néztelek és eszembe jutott,
a tél után nem jött, csak újra tél.
Szívem tovább nem maradt nyugodt,
álmairól már másnak mesél.

Megszoktam én jól a hideget,
mégis elindulok a Napért.
Átvészelek akár száz telet
egy igaz, virágzó tavaszért!