Békesség

Csendes kis öregasszony a mama,
hullámcsattal tűzi gyér fürtjeit.
Aszott melléből fészekaljnyi sarj
szívott erőt, s elhagyta mindegyik.

Külországba vándorolt némelyik
vagy más vidékre; s volt, ki hamarabb
jutott el abba a kies világba,
hová a mama vágyik néhanap,

amikor már dac kúszik szemébe
pillogva, s fekete lesz a fehér kenyér,
mit löknek neki az asztal végébe
saját házában. De fia nem beszél,

s a mama sóhajt, és meghúzza magát.
Békesség, pár jó szó minden vágya!
Másutt se volna jobb, hisz még nem zavarták
ki tiszta szobából a nyárikonyhába.