Életed
Beküldte ermi-enigma - 2014, október 2 - 14:50
Fényre ébredve sírsz , emberpalánta,
csecsszopó ösztönöd cuppog a mellen,
pici szád hagy tej-nyomot a kebleken,
és készülsz egy hosszú, hosszú futásra.
Botlasz bár, utad néha meglepetés,
aztán erőd, hited győz, és boldogság,
jóság, néha gonoszság vagy épp gazság,
mi neked jut, de nincs hová menekvés.
Sorsod mit rád szabott, azt mind megéled,
fények vakítanak, és hangok szólnak,
fülsértő jajkiáltások, míg csended,
az örök nyugalmad, békét nem teremt,
és egy végső sóhajjal elbúcsúzol,
néma, sötét világ jön, végső naplement'.
Hozzászólások
Mysty Kata
2014, október 2 - 14:51
Permalink
Gratulálunk versed
Gratulálunk versed Parnasszusra kerüléséhez a szerkesztőség nevében is !
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"