Elszalasztott
Beküldte lewis51 - 2016, április 16 - 17:07
Ott ült a pillanat vágyunk szélén.
Lazán bántunk vele, mostohán.
Karöltve sétál a múlt idővel,
míg bámuljuk némán, ostobán.
Elfojtott szavakkal mi öltük meg
a jövönket rejtő érveket.
Néha jó gyógyszernek tűnő mérgek
vesznek el így tőlünk éveket.
Hozzászólások
hzsike
2016, április 16 - 17:10
Permalink
Kedves
Kedves Lajos!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)