Enyészet havában

Ködbe veszett kicsi házam,
elszálltak már rég a fecskék,
tetőm, ereszem leszakadt,
bárcsak utánuk mehetnék!
Felszökött a holdig lázam,
futok varjak röpte alatt.

Bús enyészet rút ködében,
ősláp mélyén jár a lábam,
sziszeg rám a szellem-zsombék.
Szelíd lélekfénnyé váltan
a Jóisten fényölébe
ájultan beleomolnék.

Bús enyészet rút havában
ködbe bújik minden emlék.
A jégsípos, vad szeleket
átaludnám, mint a medvék,
szelíd fényben eggyé váltan
véletek, kiket szeretek.

Hozzászólások

hzsike képe

Nekem is nagyon tetszett a versed, kedves Tibor.

Szeretettel gratulálok:Zsike :)

Köszönöm szépen a kedves, méltató szavakat!

Üdvözlettel: Tibor

Mysty Kata képe

 Fogadd elismerésem ragyogó stílusú elégiádért!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Igazán nagyon köszönöm az elismerést!

vati képe

Én is köszöntelek körünkben, kedves Tibor! :)

Tibor

Varga Tibor

Találó hasonlatokat használsz, melyek megalapozzák versed hangulatát... Nagyon jó lett! :)

barnaby képe

Remek vers, gratulálok.Üdv.:B:)

Haász Irén képe

Szép vers, szeretettel üdvözöllek.

Örülök, hogy tetszett! Köszönöm megtisztelő szavaitokat!