Epilógus

"Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban" 
de még szeretném azt megénekelni,
merre indultam, és hová jutottam.
 
Volt bánatom, és örömöm ezernyi,
volt, kit szeretve tartottam karomban,
de megtanultam könnyeket lenyelni,
midőn vergődtem gyötrő fájdalomban.
 
Ha kétkedőn a múltba visszanézek,
és kiforgatom emlékim bugyrait,
amit találok az most is vállalom.
 
A sorsomtól sokat már nem remélek,
míg lélegeznek lelkem pórusai,
amit még bírok tinéktek átadom.
 
Az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja című verséből való