Eső a szitán
Beküldte Vasi Ferenc Zoltán - 2024, augusztus 27 - 13:46
(új kötetének címadója)
Vállam felett anyám zokog,
fejem a fellegek nyakán
meghatalmasodott hiány.
Ölelem Őt, ölelném, hát!
Zokog anyám, én a nyakán,
lábam alatt felperzselt rét.
Míg a hatalmas hiányon
töprenkedem, töprenkednék -
megindul a zokogásom.
Fogadkozom, fogalmaznám:
nem vagyok én hitehagyott,
csak aki úgy elámborgott,
hogy a kinti világ egyben! -
de a szív, ha kettéhasadt,
zokogás nem csillapítja.
Milyen vigasz, milyen áron!
Szenvedések imammalmán
szívem rosta, szívem szita,
könnyeinket mind beissza.
Vasi Ferenc Zoltán
Hozzászólások
Csilla
2024, augusztus 27 - 13:46
Permalink
Kedves Ferenc!
Szeretettel gratulálok versedhez és Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/