Fényszikrákat szór az őszi ég

Ma még fényszikrákat szór az őszi ég,
ám a fákról sűrűn hull a levél
Süppedő szőnyegén szökken a szellő,
némaságtól visszhangos az erdő.
 
Valami fenséges nyugalom árad,
bűvös illat tölti be a tájat.
Sejtelmesen hullámzik az éterben
a búcsúzó ősz, hűs lehelettel.
 
Szürkülő ég alatt varjúcsapat száll,
halvány a holdfény, esthomály van már..
Dér-ezüst hajjal ébred majd a holnap,
hideg szélben a reggel megborzad.