Gyertyaláng
Igéz a gyertyaláng az éj sötét zugán.
Az este ködbe vész, s a létem udvarán
kerékbe törten ott a rend. Kiégve már
a szó, a gondolat. Ledőlt a kártyavár.
A lángba nézek én, jövőt keresve tán.
Agyamba' tarka kép, a múlt dereng sután.
Ezernyi égi jel keringve átoson,
de nem lelem helyét a régi vánkoson.
Reméltem én soká a fényt, de elborult,
s a vak, sötét mezőn ezer darabra hullt.
Nem értem én miért s hogyan, de vége lett.
A rossz megölte már a bús önérzetet.
A pénz az úr, s erős. A tőke degradál.
Sok ezren érzik azt: szegényen élni kár.
Az eszme ténfereg; szorongva él a nép.
Kerülve járt utat, talált utakra lép.
Szegény hazánk hideg kufár hazája lett.
Ha volna még remény ... de hisz' talán lehet ...
Az életünkre most a nap nem „úgy” ragyog.
Vigyázzatok miránk, ti éji csillagok.
Hozzászólások
hubart
2012, március 29 - 22:16
Permalink
"Ez jó mulatság, férfimunka
"Ez jó mulatság, férfimunka volt!"
Gratulálok!
Feri
Braunel
2012, március 30 - 05:20
Permalink
Köszönöm Feri. Örülök, hogy
Köszönöm Feri.
Örülök, hogy tetszett:)
Braunel
2012, április 2 - 09:28
Permalink
Nagyon szépen
Nagyon szépen köszönöm.
Szeretem (és örülök neki), ahogy kielemzed a verseimet. Így, még bele sem gondoltam.., de igazad van.Talán a forma miatt (amihez ragaszkodtam), mert kihívásnak éreztem (hála Miklós barátunknak), hogy írjak ebben a formában egy verset. És mivel Magyar alexandrus, hát szóljon a mai magyar helyzetről. Az, hogy általad felfedezhetők benne nagy elődeink stílus jegyei, nem volt tudatos. Csak úgy jöttek a gondolatok, amiket igyekeztem a forma részeivé tenni.
Mégegyszer köszönöm a részletes, mindenre kiterjedő elemzésedet.
Barátsággal: Barna
grendorf
2012, április 7 - 11:39
Permalink
Ezt a versed nem itt olvasom
Ezt a versed nem itt olvasom először. Leveszem a kalapom és mélyen meghajolok. Barna! Ez nagy lövés. Egyre érettebben nyúlsz ezekhez a szorító társadalmi problémákhoz. Helyettem is írtad.
Barátsággal: Péter