Hajnalban

Hajnal

Pirkadó határban,
városi szobában
sötét lombú felhők
nélkül forróság van.

Csókkal hűtött arcok,
felajzott nyíl-harcok
után múló éjjel
édesek az álmok.

Gyönyör-fészkek bennünk,
számolatlan percünk,
fojtogató csendre
galambbúgás ráült.

Órák tervek nélkül.
Kezek, melyek révül
szerelem-folyónál
kulcsolódnak végül.

Fejből szívbe tévedt,
ernyedt emlékezet
mámorát őrzi majd
ébredező szemed.