Hazafelé

Alkonyodik.
A csukódó pusztai madártej
szirmai közé
félhomály
hulldogál,
ha fehér csapdája bezárul,
hajnalig foglyok a táj
sötétség-bogárkái.
- Várj egy picit – mondom az asszonynak
s mire megszólalna
már tartom is a
nagy hálószatyrot,
éppen belefér a Nap.