Hazafelé
Beküldte kalmanbacsi - 2013, december 26 - 23:39
Alkonyodik.
A csukódó pusztai madártej
szirmai közé
félhomály
hulldogál,
ha fehér csapdája bezárul,
hajnalig foglyok a táj
sötétség-bogárkái.
- Várj egy picit – mondom az asszonynak
s mire megszólalna
már tartom is a
nagy hálószatyrot,
éppen belefér a Nap.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2013, december 26 - 23:41
Permalink
Szerkesztőségünk nevében
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versedhez!
M. Karácsonyi Bea
2013, december 27 - 13:53
Permalink
Kedves Kálmán! Nekem ez a
Kedves Kálmán!
Nekem ez a vers egyenlő a költészettel, szerintem csodálatos!
kalmanbacsi
2014, január 8 - 18:02
Permalink
Ezt még senki sem mondta,
Ezt még senki sem mondta, köszönöm.
kalmanbacsi
2014, január 8 - 18:03
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.