Hívlak

Látom, ahogy rohanva
pakolod a napi pillanatokat.
Kócos hajad simítod félre
gyöngyöző homlokodról,
hallom, ahogy mosolyogva
köszönsz a világra,
és a mosolyokat
boldogan zsebre vágod.
Érzem, mikor rám gondolsz,
és furcsán vágyódsz
egy talán nem is létező
pillanatra a jövő-időből.

Látom mozdulatod,
ahogy zsebedhez kapsz,
telefonodhoz, mert
hívlak.