Hozzád tartozva
Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2013, december 3 - 19:33
Ujjam hegye érint
- csak parányi ponton -,
boldog rezdülésed
máris űzi gondom,
mi követett estig
léptem nyomán járva,
szívta erőm, s lelkem
a porig alázta.
Ölelj hát magadhoz,
hadd csókoljam szádat;
forró szerelmedben
elhamvad a bánat;
karod erős fészkem,
hol békét találok,
fűti a sok emlék,
megvalósult álmok.
Mikor könnyem csordul,
felitatod lágyan,
s megfürdik a szívem
szemed sugarában.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, december 3 - 20:23
Permalink
Szeretettel gratulálok
Szeretettel gratulálok Zsuzsám, egyszerű és szuggesztív szép vallomás a versed!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
stapi
2013, december 4 - 16:39
Permalink
Szép vers, jó prozódia.
Szép vers, jó prozódia. Nagyszerű, tiszta gondolatok. (Egy szinttel feljebb is szívesen látnám.) Gratulálok!
Haász Irén
2013, december 4 - 18:23
Permalink
Kedves, tiszta vallomás,
Kedves, tiszta vallomás, szívesen olvastam.
belcorma
2013, december 4 - 21:53
Permalink
Sikerült átadnod nekünk az
Sikerült átadnod nekünk az érzéseket... Nagyon szép lett, gratulálok!
Szepesi Zsuzsanna
2013, december 4 - 22:07
Permalink
Köszönöm, kedvesek
Köszönöm, kedvesek vagytok!
István, az értesítésben valóban eggyel feljebbi jelzés volt. Nem tudon...!
Szepesi Zsuzsanna
lnpeters
2013, december 4 - 22:11
Permalink
Leheletfinom, és gyönyörű.
Leheletfinom, és gyönyörű. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Szepesi Zsuzsanna
2013, december 4 - 22:13
Permalink
Köszönöm, drága Laci! Örültem
Köszönöm, drága Laci! Örültem szavaidnak! Szeretettel: Zsuzsa
Szepesi Zsuzsanna
hzsike
2013, december 5 - 09:22
Permalink
Csopdaszép vers, nagyon
Csopdaszép vers, nagyon tetszett!
Szeretettel olvastam:Zsike :)