Ima...

Lágy kenyerem legyél, én az érlelő kovász,
tiszta vizű kutam, estéimben a fohász,
álom előtti csend, békesség az éjben,
bátorság  szívekben, hogy senki se féljen...
Ki nem mondott szóban bennrejlő bölcsesség,
megálmodott jóban az igaz tisztesség.
Hamu alatt izzó szerelem-tűz, parázs,
felvillanó fényben lélekmentő varázs.
Legyek én, és legyél te, egymásért csak legyünk,
mint asztalon az áldás, megszegett kenyerünk...