Jégláng
Beküldte hubart - 2013, január 16 - 12:57
Jégszikrában látva merész képeket,
játszottam az ékes tűzzel. Égetett.
Ám, ki száz hibából egyszer sem tanul,
álmaiból újfent üszök közé hull.
Süti most is kezem kojtorgó parázs,
nagy, szent lobogásra vágyó akarás.
Lesz majd szalmalángból hamvadt pernyepor,
melyben bolond kedvem mezítláb tipor.
Tűzimádóvá tett botor képzelet,
izzó szerelmem jégkarjaidba vet.
Szívem körbelengi délibábos gyász,
szürke felhők partján hókristály a nász.
Érces tömbbé olvaszt mennyei kohó,
hópehelyként hullva volna halni jó.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, január 16 - 12:59
Permalink
"Minden jó, ha a vége jó!"-
"Minden jó, ha a vége jó!"- Gratulálok Ferencünk!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, január 16 - 14:39
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
Kempelen
2013, január 22 - 11:41
Permalink
Szinte minden szót
Szinte minden szót kiaknáztál, ami e képhez köthető- sok újat, számomra eddig ismeretkent is megismerve, köszi- viszont úgy érzem, hogy kínosan ügyeltél a ritmusrave a ritmusra, ezért nékem ez túl kötött, amolyan megtervezett, és ezáltal nem sodró. Kalppal le a technika, és a szókincs előtt, viszont nekem a közéleti verseid jobban bejönnek, ahol szabadabban is asszociálsz.
Üdv: Kempelen
hubart
2013, január 22 - 12:23
Permalink
Kedves Kempelen, köszönöm,
Kedves Kempelen, köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet. :)