Kárvalló

 
Földi lét porának hitetlen, új kora,
nem vagy sem utóda, sem őse, rokona
senkinek? Senkinek?
Lépteid nyoma, mint alvó folyó medre,
lennél bár haboknak hömpölygő jókedve,
s akkor az égiek
segítenének, hogy vak szemeddel láthasd
az éltető forrást és magaddá válhass,
hogy cseppként légy egész.
De tévelygő elméd a hullámok között
vergődő rabmadár, a szárnya eltörött
és károgja a vészt.
 
Céltalan dalokkal új utakra menni,
idegen mederben könnyű hősnek lenni,
ha nincs kit féltened.
Lennél termő földed táplálója, magja,
elhalsz, ha arra vársz, helyetted akarja
más a szép életet...
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Csilla!

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok, versed Parnasszusra kerüléséhez.

Zsike :)

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Zsike, Neked és a Szerkesztőség minden tagjának, aki foglalkozott vele.  Szeretettel,

Csilla:)