Közvetlen kapcsolat
Beküldte Szokolay Zoltán - 2012, július 5 - 09:05
„hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)
Hajnalban keltem, sorra vettem,
kinek mit kell ma megbocsátanom,
s ahogy rajzolta árnyékát a rom,
ég volt alattam, föld felettem.
Fiam, nálad lesz jobb kezekben:
e fölfordult világot átadom,
keresztjét is cipeld a válladon.
A Sátánról, hogy rá ne szedjen,
ne kérjél információkat,
elég ha sejted, érd be ennyivel,
memóriádba égetned se kell,
hiszen oda is behatolhat.
Tudni fogom, hogy ellenére élsz.
Egy kőben fekszem. Itt mindig elérsz.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, július 14 - 10:27
Permalink
Kérdések, kételyek és zavar,
Kérdések, kételyek és zavar, ebben a 4. szintre került versben... Milyen romról van szó az első versszakban?
Most akkor a romban az én egy kő, vagy része a volt épitménynek?Zavaros számomra.
Vesztergom Andrea
2012, július 14 - 11:51
Permalink
Kedves Sea! Attól tartok,
Kedves Sea!
Attól tartok, nem is fogod megérteni...
Szerencsére különbözőek az emberek.
Ne bántsuk egymást. Véleményem szerint felesleges ez a hadjárat, nem épít, nincs értelme vagdalkozni tovább.
Nyilván elmegyek az oldalról, mert az én versem kapcsán izzott fel a veszekedés, és a konfliktuskezelés egynémely módozata nagyon furcsa volt számomra.
Nem tudom, rendelkezel-e a törlés jogkörével. Ha igen, megkérlek, tedd meg.
Gondolom, nem kevés örömmel teszel majd eleget a kérésemnek.
Üdvözlettel: Andrea