Leírom magam

Arcomon pár szexepil,
oly nőies, oh, jaj nekem,
szőrrel kompenzálom, így
vén kecskebakká lész fejem.

Egy kopaszodó kis fazon,
de olykor nagy szőrös szívem,
és fantáziám gróf, nagyon,
de néha piszkos, azt hiszem.

Májam is rossz, átadom,
s véle szép kis lelkemet,
mert könnyben ázik ablakom,
és hangom sokszor megremeg.

Százas vagyok, de szó szerint:
a mell, derék, s kemény fenék,
modell, ha lát, csak rám legyint,
pedig nem óhajtom kegyét.

Én szép bokától reszketek,
pedig románcot gyűlölök,
és hátsóm ülve viszketeg,
mert szebbek után sündörög.

Inam remeg, ha felnevetsz,
de szám se ráng, csak félmosoly,
bohóc vagyok, fehér, szeretsz?
vidám szerep, de vérkomoly.

Hozzászólások

Balla Zsuzsanna képe

Önkritika kritikusan iróniába mártva. Nem árt, ha legalább mi tudjuk!