Ledőlt a templom
Beküldte grendorf - 2012, április 4 - 14:38
Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.
Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos, hogy vagy. S már nem számít, hogy voltál.
Hozzászólások
hubart
2012, április 4 - 15:22
Permalink
Remek vers! A befejező két
Remek vers! A befejező két sorral feltetted rá a koronát!
Üdvözöllek: Feri
Braunel
2012, április 4 - 20:26
Permalink
Tudom, hogy olvastam már..,
Tudom, hogy olvastam már.., de mindig találok benne valami újat.
Itt is gratula. :)
grendorf
2012, április 6 - 09:25
Permalink
Úgy gondoltam, hogy az első
Úgy gondoltam, hogy az első öt legyen régi. Aztán jöhetnek az újak.
Mysty Kata
2012, április 6 - 11:29
Permalink
Fogadd gratulációm és
Fogadd gratulációm és csodálatomat szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2012, április 6 - 11:45
Permalink
Remek vers! Szeretettel
Remek vers! Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
grendorf
2012, április 6 - 18:47
Permalink
Köszönöm a gratulációt, s
Köszönöm a gratulációt, s csodálatod nem kevésbé. Érdemes volt megírni ezt a versemet.
grendorf
2012, április 6 - 18:48
Permalink
Köszönöm szívet melengető
Köszönöm szívet melengető értékelésed!