Lelki gyöngy

(Egy "volt" gyermek szavaival)

Sokszor mondta anyám: lányom,
életünk egy Föld-színpad,
rajta hívőt vonz vágyálom,
s aki tiszta, vért izzad.
Azt is mondta, sokszor látta
nézőterét békésnek,
akkor álma vígan járta
táncát benne élénken.
Mert anyácskám érzékeny volt,
Istenünktől várt kedves szót,
és ha kapott köszönte;
ettől lett lelkem gyöngye.
 
Drága anyám, halld most lányod,
színész sorsom fáj nekem,
bohóc könnyel tapsra vágyom,
kérlek mutasd, hol lelem.
Úgy röstellem, szégyen éget,
nincs tudásom, csak kétségem;
sajnálom, hogy lázadtam.
Édesanyám, megbántam.
 
(2014. január 23.)