Lepel alatt

 A tetőablak hóleplet kapott,

 hogy gyors dér fagyott ferde síkjába.

 Ma nem ragyogtak ránk a csillagok,

 sötét homályba tűnt a színskála.

 

 A messzeség, a végtelen mennybolt

 és távlatot leső sóvár szemem

 között, mint hópihe-fal, más nem volt,

 mégis bezárt ez ólmos éjjelen.

 

 Vergődtünk álmatlan, s szakadatlan

 frontok jöttek és mentek odakinn,

 és gyötrődtünk hitünkbe szakadtan

 a csalfa sors kényének okain.

 

 Pihe puha hó lepi a várost 

 szendén, ártatlan, mint  a sors keze, 

 s tán mindkettőnk szívének halált hoz

 acélkemény kristályszerkezete.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Irénke, a szerkesztőség nevében gratulálok!

hzsike képe

Kedves Irénke! Nagy szeretettel  olvastam újra, szépséges versedet. Nagyon tetszett.

Haász Irén képe

Kedves Sea, azt írtad, nem volt érthető ez a vsz.:

A messzeség, a végtelen mennybolt
 és távlatot leső sóvár szemem
 között, mint hópihe-fal, más nem volt,
 mégis bezárt ez ólmos éjjelen.

Nem értem, miért. A legelső sor: "A tetőablak hóleplet kapott," nyilvánvalóvá teszi, hogy egy padlásszoba tetőablakáról van szó, amelyet belep a hó, eltakarva így a kinti világot...

Köszönöm szépen.

Haász Irén képe

Nagyon köszönöm, Zsike, örülök, ha tetszett.

Mysty Kata képe

 Én is gratulálok Irénke! Az első 3 vsz-kal számomra kellően  előkészítetted az utolsó versszakban kimondott acélkemény mondanivalódat!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

seni képe

Gratulálok! Nagyon szépen megírt vers!

M. Karácsonyi Bea képe

Igen...a beékelt, mint hópihefal, szerepe nem igazán érthető a messzeség és az ólmos éjjel között.

M. Karácsonyi Bea képe

De olvasva a versedet ott voltam veled a tetőtéri ablaknál...Imádom bentről nézni, hogy esik a hó.Szeretem vers ez.

Haász Irén képe

Köszönöm szépen kedves Kata!

Haász Irén képe

Enikő, nagyon kedves vagy, köszönöm!