Lepel alatt
Beküldte Haász Irén - 2013, február 19 - 12:49
A tetőablak hóleplet kapott,
hogy gyors dér fagyott ferde síkjába.
Ma nem ragyogtak ránk a csillagok,
sötét homályba tűnt a színskála.
A messzeség, a végtelen mennybolt
és távlatot leső sóvár szemem
között, mint hópihe-fal, más nem volt,
mégis bezárt ez ólmos éjjelen.
Vergődtünk álmatlan, s szakadatlan
frontok jöttek és mentek odakinn,
és gyötrődtünk hitünkbe szakadtan
a csalfa sors kényének okain.
Pihe puha hó lepi a várost
szendén, ártatlan, mint a sors keze,
s tán mindkettőnk szívének halált hoz
acélkemény kristályszerkezete.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, február 19 - 12:50
Permalink
Kedves Irénke, a
Kedves Irénke, a szerkesztőség nevében gratulálok!
hzsike
2013, február 19 - 13:32
Permalink
Kedves Irénke! Nagy
Kedves Irénke! Nagy szeretettel olvastam újra, szépséges versedet. Nagyon tetszett.
Haász Irén
2013, február 19 - 15:58
Permalink
Kedves Sea, azt írtad, nem
Kedves Sea, azt írtad, nem volt érthető ez a vsz.:
A messzeség, a végtelen mennybolt
és távlatot leső sóvár szemem
között, mint hópihe-fal, más nem volt,
mégis bezárt ez ólmos éjjelen.
Nem értem, miért. A legelső sor: "A tetőablak hóleplet kapott," nyilvánvalóvá teszi, hogy egy padlásszoba tetőablakáról van szó, amelyet belep a hó, eltakarva így a kinti világot...
Köszönöm szépen.
Haász Irén
2013, február 19 - 16:00
Permalink
Nagyon köszönöm, Zsike,
Nagyon köszönöm, Zsike, örülök, ha tetszett.
Mysty Kata
2013, február 19 - 16:08
Permalink
Én is gratulálok Irénke! Az
Én is gratulálok Irénke! Az első 3 vsz-kal számomra kellően előkészítetted az utolsó versszakban kimondott acélkemény mondanivalódat!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
seni
2013, február 19 - 16:14
Permalink
Gratulálok! Nagyon szépen
Gratulálok! Nagyon szépen megírt vers!
M. Karácsonyi Bea
2013, február 19 - 17:45
Permalink
Igen...a beékelt, mint
Igen...a beékelt, mint hópihefal, szerepe nem igazán érthető a messzeség és az ólmos éjjel között.
M. Karácsonyi Bea
2013, február 19 - 17:48
Permalink
De olvasva a versedet ott
De olvasva a versedet ott voltam veled a tetőtéri ablaknál...Imádom bentről nézni, hogy esik a hó.Szeretem vers ez.
Haász Irén
2013, február 20 - 18:48
Permalink
Köszönöm szépen kedves Kata!
Köszönöm szépen kedves Kata!
Haász Irén
2013, február 20 - 18:48
Permalink
Enikő, nagyon kedves vagy,
Enikő, nagyon kedves vagy, köszönöm!