Ma még karácsony

Ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák,
és a Halleron meleg teát osztogat az est.
A félhomály egy ablakhoz szorítja homlokát,
halkan bekopog, boldog karácsonyt, Budapest.

Ma nincsenek viskó lelkek, csak cifra paloták,
mert néhány röpke percre Isten mindenhol lakik.
Lenn az aluljáróban, a lépcsők vánkosán
heverő vén csavargó kannás borról álmodik.

Az István kórház portáján gyűrött papírszalag,
valaki ráírta, meghalni csak holnap lehet.
Ma élni kell, hiszen ritka az olyan színdarab,
ahol fecniplakáton szívedé a főszerep.

Ma még a bérházak falain bűbájos mosoly,
pedig voltak, kik a fenyő illatáért öltek.
A Nagyvárad tér üres, kifosztott szaloncukor,
csak egy villamos hideg fényei csörömpölnek.

Ma éjjel végre enyémek az Üllői úti fák,
ujjaikra aggathatom mihaszna kincseim.
És hogy befedje a háztetők kormos abroszát,
hó hull az ég kötőtűágak ütötte résein.