Magtalan tél

Csillagtalan éjjel
köd-köpenyében
trónol a csend.

Ablak-szemek vaksi,
mély üregében
ül idefent.

Odalent, a járdán
csillogó fényben
baktat a szél.

Megbotlik az őszi
fák  levelében.
Lépte zenél.

Könnyeznek az ágak.
Hűvös a pára,
paplan az ég.

Árnyak hidegéből,
meztelen tájra
kúszik a jég.

Búcsúznak a lombok.
Utolsó táncuk
most útra kél.

Fagyott-ölű világ
várja haláluk.
Magtalan tél.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Gratulálunk  versed Parnasszusra kerüléséhez!Szerkesztőségünk nevében...Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Szeretettel gratulálok, szép versedhez.

Zsike :)

Haász Irén képe

Tetszett a versed, szívesen olvastam.

Csilla képe

Szép, szemléletes vers, láttam és éreztem mindent. Örülök, hogy olvashattam Tőled is! :)

Kedves Kata!

Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen Zsike!

Kedves Irén,

nagyon szépen köszönöm!

Kedves Csilla!

Nagyon örülök, hogy át tudtam adni azt, ahogy én látom a világot! :)