Málló mólón
Beküldte hubart - 2012, január 17 - 15:34
Sétálok a mólón, süppedő homokon,
omló holt romokon mélázok konokon.
Elhaló bús jajom szeleknek engedem:
sirály vijjogása háborgó tengeren.
Lelkem kusza húrján emléked felzokog,
múlt idők rongyain tétován foltozok.
Parttalan ténfergő tér-idő üzenet:
felcsapó hűs habok oltják a tüzemet.
Zenghetnek fülembe szirénes dallamok,
már el nem csábulok, ím, haza ballagok.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 21 - 09:54
Permalink
Kedves Ferenc Hubart,
Kedves Ferenc Hubart, gratulálok a versedhez!
Néhány szerkesztői vélemény:
" Jó forgatja a tollat!
Kiválóan játszik a hagzásokkal : omló, holt romokon, homokon, konokon belső rímekkel, és nem lesz tőle egyhangú.
A "szeleknek engedem"-en eszembe jut: "mely nyelv merne versenyezni..."
Gratulálok, ez a vers számomra egy "szép magyar nyelvi díj" megszavazását is éri a szinten felül.
Nincs benne "magasröptű" és túl "súlyos" mondanivaló, mindezért azonban engem kárpótol a tiszta ritmus, a szép rímek (egy kivételével 3 szótag mind!) és a tiszta nyelv. "